A következő meserészlet alapján oldd meg a feladatokat! A maradék Kiserdő-lakók épp nekikészültek, hogy egymás vállára borulva sirassák meg utolsó, igaz jó barátjuk távozását, amikor szapora lábdobogás, ijedt zihálás hallatszott. – Rakonc! – ujjongott Porhany. – Máris?! – Úgy örülök neked – rajongott Csupánc –, már annyira hiányoztál! – Jönnek! – kiáltotta Rakonc. – Itt vannak! Porhany futva indult, hogy mentse a menthetőt, Csupánc nekilendült, hogy fönnteremjen egy fa koronáján, ám elkéstek. Moccant egy bokor, reccsent egy fatörzs, szélfuvalom borzolta a tépázott lombokat, és előlépett... – Csatang! – ujjongott Porhany. – Csa-csa-csatang! – rajongott Csupánc. – Csatang! – törölgette Rakonc a homlokát. A vándor széles mosollyal lépett a tisztásra. – Bizony. Én vagyok. Hórihorgas alakja kedélyesen meredezett, akár sárga tüskehaja a hetyke vadászkalap alatt. Vállán hátizsák, kezében fényesre koptatott botja, lábán rongyosra nyűtt bakancs. Az orra oly hegyes, hogy szinte fölnyársalta vele azt, akire rápillantott. Arca vörös, ravaszdi mosoly terült széles száján. Fikarcnyit sem változott, akárha el se ment volna a Kiserdőből. – Egyszóval itt minden a régi – állapította meg. – Hogy mondhatsz ilyet? – és Rakonc magyarázni kezdett: – Ez a Kiserdő már nem az, amit itt hagytál; már nem is hasonlít... – A jó öreg fenyőtűtea! – örvendett Csatang, amint észrevette a megterített tönköt. – Szabad? – töltött magának egy csészével, és belekortyolt. – Hm! Mennyire vágytam haza! – Te vagy az egyetlen. Innen mindenki csak elvágyik. Én is éppen indulni készültem, amikor beléd ütköztem. Csatang szeme elkerekedett, már-már túlzott álmélkodással pillogott Rakoncra. – Ugyan. És hová? – Mindegy. El. Ahol nincsenek... – a hangját lehalkította. – Kell lennie valahol egy szörnymentes kiserdőnek, ahol nyugodtan lehet rakosgatni. Csatang egy hajtásra kiitta a teát, és a csészét a farönkre helyezte. Mély lélegzetet vett, és azt mondta: – Nincs. Nagy csend telepedett az erdőre. Még a szitakötő szárnyának rebbenését is meg lehetett hallani, még a szomszédos galagonyabokor alján hazainduló csiga csoszogását is, sőt azt is, ahogy a bolyba siető hangya véletlenül elejtette a vállán cipelt bábot. – Hogy mondtad? – súgta Porhany. – Minek suttogtok? Nincs itt mit titkolódzni. Én is olyasmit kerestem, mint Rakonc, amikor hét esztendővel ezelőtt útnak eredtem. Rémmentes kiserdőt. Pedig akkor még nem volt akkora a baj, mint most. Körbejártam a Földet. Bekukkantottam minden zugba, és kiderült, hogy mindenütt megelőztek. A szörnyeké a világ... A hangjában érthetetlen büszkeség csendült, és ravaszkás mosolya mintha még szélesebben terpeszkedett volna a képén. – Úgy ám! – folytatta. – Egyes-egyedül ez a Kiserdő maradt meg rémtelennek. Egyelőre. (Békés Pál: Félőlény. Móra Könyvkiadó, 2014 alapján) a) A szöveg alapján állapítsd meg, hogy igaz vagy hamis az állítás! A megfelelő szót karikázd be! 1. Igaz – Hamis: A nagy csendben még a csiga csoszogását is meg lehetett hallani. 2. Igaz – Hamis: Csatang fenyőmagteát töltött magának. 3. Igaz – Hamis: Csatang hét év alatt járta körbe a Kiserdőt. b) A zavartalanul szó melyik rokon értelmű szavát találod meg a szövegben? Ügyelj a helyesírásra! Írd le a szót! ____________________________ c) A szöveg alapján állapítsd meg, hogy ki kinek mondta az alábbi mondatokat! Írd le a két nevet! Mindegy. El. Ahol nincsenek... Ki mondta? ___________________________ Kinek mondta? ___________________________ d) Melyik tulajdonság jellemző a tisztásra lépő vándorra? Karikázd be a legmegfelelőbb válasz betűjelét! A) Mély szomorúság. B) Sárga arc. C) Alacsony termet. D) Világos haj.

Az appot fejleszti: Vántus András | Kecskemét, 20/424-89-36 | matematica.hu | A feladatok az Oktatási Hivatal honlapjáról származnak. | 7650